Nem egyszerű az anyák élete. Ezt persze már sokszor megállapítottam, de most hétvégén ismét eme bölcs gondolat jutott eszembe. Mivelhogy a két lurkó mellett hiperszuper (vagy csak butuska?) anyuka mindent betervez, bevállal, nehogy egyszerű legyen az élete. Ma este meg már alig tudom nyitva tartani a szemeim. Persze ha okosabb lennék, ilyenkor inkább lefeküdnék, nem a laptopot püfölném....
Szóval. Szorgos szombat. Beterveztem minden szükséges, fontos és kellemes feladatot. Reggel korán keltem (6 órakor - ez nekem szombaton korán van, hétköznap nem gond), előkészítettem a családnak a reggelit, gyorsan legépeltem a levendulás briós receptjét, leszedtem a száradt ruhákat, majd villámgyorsan összeszedtem a sport felszerelésemet, mert 8-ra már mentem squashra. Ott még pörögtem, mert dolgozott bennem a reggeli két darab méregerős feketekávé.
Negyed 10-re hazaértem, feltettem főni a paradicsomos káposztához a káposztát főni, amit már pénteken este azuram leszeletelt (szeret segíteni darabolni, hámozni, imádom!). Beleszórtam a szükséges fűszereket és a zellert (recept később), majd összeállítottam a tésztát a libatepertős pogácsához. Amíg a tészta kelt, megcsináltam Olivér kedvenc levesét, ami szerencsére gyorsan elkészíthető. Amíg főtt a leves, előkészítettem bele a daragaluskát, megcsináltam a rántást a káposztához és elkezdtem összeállítani a lusta túróst is.
Közben persze a fiúk tízóraiztak (alma van, most hámozás nélkül...., anya nem ér rá...), mesét kellett keresgélni nekik, kisautókat kellett javítani, szóval csupa fontos dolog "megzavarta" a percre kiszámolt délelőttömet.
A megkelt libazsíros tésztát kinyújtottam, megkentem libatepertővel, hajtogattam, és félretettem. Közben bedobtam sülni a lusta túróst. Aztán megterítettem az asztalt, kipakoltam a mosogatógépből, hogy egyáltalán legyen helye a koszos edényeknek és az ebéd utáni tányéroknak. Szóval délig rohanás, a pogácsa is már 3/4 1-kor sült ki, ráadásul kisebb csalással, mert 1 hajtogatást kihagytam. Aztán kicsi szépítkezés, mert hiperszuper anyuka mozizást ígért az ő drágájának!!! Ami persze 13.45-kor kezdődik, úgyhogy romok maradnak a konyhában, anya és Oli moziba megy.
A mozi jó volt, első mozi élménye volt ez Olivérnek, a Csizmás a Kandúrt néztük meg (nem volt a legjobb választás, de erről máskor). Amikor vége volt, hazajöttünk, persze a pattogatott kukoricát a táskámban kellett hazahozni, mert a moziban nem evett belőle. Itthon kevés játék, Milos kelt, majd anya nekiállt konyhában a romokat eltakarítani, felmosni és a reggel leszedett ruhákat kivasalni. Ezeket azért késő délután csinálom, mert azuram ilyenkor játszik a fiúkkal, nagyon jól lefoglalja őket. Délelőtt neki is rengeteg ügyintéznivalója van, amire hétköznap nem ér rá. Meg jó, ha a három fiú együtt van kicsit.
Aztán este még leszedtük a karácsonyfát, amikor a fiúk aludtak, összegyűjtöttem minden karácsonnyal kapcsolatos dekorációt a házból, és leírtam a tavalyi karácsony tanulságait, hogy idén már azokat is hasznosítsuk.
Hadd ne mondjam, nem volt szükség altatásra, eléggé elfáradtam ..... Ja, és persze a mai nap is hasonló tempóban telt, bölcsődei beszoktatással (dupla izgalom!), 6 évesnek oltással (tripla izgalom), védőnő látogatással, bevásárlással.
Megjegyzésben várom hasonlóan "lökött", túlpörgésre hajlamos anyukák visszajelzéseit, ők hogy vezénylik le, hogyan oldják meg az ilyen rosszul beszervezett napokat :))))
De legalább vasárnap és hétfőn nem kellett főzni, a cél úgyis az volt.
Íme a szombati tevékenykedésem eredménye:
Ez Olivér kedvenc levese, daragaluskás borsóleves sárgarépával.
Ez a paradicsomos káposzta készült Anyukám receptje alapján.
Olivér másik kedvence a lusta túrós. Érdekes módon havonta 1x biztosan készül, mégsem került még fel a blogba.
Ez a kis csalással (mondhatnám összecsapva) készült libatepertős pogácsa. Itt nem a kép minősége a rossz, hanem tényleg ilyen rondácskák lettek.
És Drágám a moziban:
Szép napot mindenkinek!
Mónika
Mónika, nem mondod, mi is éppen ma voltunk a Hatévesek Oltásán... :( jaj, de sajnáltam szegénykét, bár egész jól vette:)
VálaszTörlésSzóval, én azt mondanám, hogy ha kettő lenne belőled, ez rengeteg program még akkor is sok lenne (én meg tized ennyit sem tudnék megcsinálni ennyi idő alatt), és az a pogácsa nekem kimondottan szépnek tűnik:) Hej, de megenném az egész tállal!
Yoen, nálunk is jól viselte Olivér az oltást, semmi gond nem volt. Remélem láz sem lesz. Alapvetően pörgős típus vagyok, de ez már nekem is sok volt :)) Köszönöm a bókot a pogácsa nevében.
VálaszTörlésElképzellek ahogy rohangálták, valóban egy kicsit túlpörgött lehettél! Az eredmények szemmel láthatóan jól sikerültek, te pedig legalább jól aludtál. A kis Milosról miért nem készítettél fotót. Hasonló pörgös napot már én nem tudnék elképzelni mert ahogy olvaslak is szédülök tőlle!:-)) Olyan idős koromban nekem is muszály volt az ilyen tempójú pörgés, de most már óvatosabban osztom be a napjaimat!Mikor kezded a melót?
VálaszTörlésSzerintem minden jó sikerült.
VálaszTörlésA kislegény egészen fiatalemberesen álldogál a moziban:)
Gratulálok! Az eredmény magáért beszél.
VálaszTörlésHát, le a kalappal, hogy ennyi minden belefért az idődbe. Nekem biztos nem sikerült volna! Ügyes vagy! Aranyos a Kisfiad a mozis képen, kicsit megilletődöttnek látszik :)
VálaszTörlésÉva, :))) Milosról is lesz majd fénykép, persze rengeteg fotó készül róluk, egyik rosszabb, mint a másik.... :)) Február közepétől kezdtem a munkát :)
VálaszTörlésRoza, köszi, tényleg jól sikerültek. A pogi is finom volt, csak nem szép.
Wanna, igen :)))
Mária, köszi, hogy ügyesség-e ez, számomra kérdés. Inkább meggondolatlanság :)
Tényleg megilletődött volt Oli, nagyon jól látod! Első mozis alkalom volt, nagyon izgult.
Ismerős amit leírtál:)De nagyon sok finomságot készítettél, ezért megérte:)
VálaszTörlésHányszor van ilyen napom nekem is! Még szerencse, hogy a nagylány 10 évvel több a kicsinél és elég sokszor besegít, már mosogat is rendszeresen, vagy este ő is olvas mesét Annának. Ketten elvagyunk, mert apa szinte sosem ér rá! :( Néha én is túlvállalom magam, pl., ha a húgomék jönnek anyuval 4-en. Én hülye mindig hajmosással indítok (kell a friss búra, ha már hagymaszagú az ember a vendégek érkezésére ;D), aztán turbánban, szuper ebéd készítés, ami csak húsos lehet, rizs, krumpli mindig van és néha leves is, aztán még keltészta begyúrás, mert a hugi rajong a lekváros buktáért, vagy fánkért, de tulajdonképpen mindig új édességgel rukkolok elő. Na, akkor estére totál kivagyok. Hétköznapokat már le sem írom! Fogok én még aludni 12 órát egyhuzamban? Mert én bizony nagyon jó alvó vagyok, csak gyakorolni nem tudom.
VálaszTörlésAz ételek amiket felraktál mind szuperek! A paradicsomos káposzta a szívem csücske, amit 3 évente egyszer, ha készítek mert rajtam kívül senki sem eszi!!! :((( Most éppen töltött paprikát főzők, nem érdekel senki, majd eszem 3 napig, de már nagyon vágytam rá!!
Már én is úgy elvinném Annát moziba de félek nem ülné végig olyan izgága. Pedig most 25-én lesz 3 éves, szerinted, már vihetném?
Hát nem voltam éppen rövid, de még tudtam volna mesélni!!! :)))
Barbi, örülök, hogy nem csak nekem vannak ilyen húzós napjaim :))))
VálaszTörlésA töltött paprikát is szeretem, igaz még soha nem készítettem, mindig csak anyuét ettem.
Szerintem 3 évesnek még korai a mozi, legalábbis Olivér biztosan nem ülte volna végig 3 évesen. A legtöbb mese 65-75-90 perces. Persze attól függ... Talán a bábszínház jobb lenne, az rövidebb. Mi azzal kezdtünk régen.
Nagyon tetszett ez a bejegyzésed a kis családi szösszenettel együtt! A kapkodós hétvégével kapcsolatban sajnos nagyon magamra ismerek > általában nekem is így telnek a hétvégéim, pedig mindig megfogadom, hogy legközelebb nem akarok egy hétvége vagy ne adj isten egy nap alatt megcsinálni és elintézni mindent!
VálaszTörlésSzuper az egész oldalad! De különben már egy ideje rendszeres olvasód vagyok...
Üdv.
Gabriella, üdvözöllek az olvasók között!!! Igen, ismerős szituáció a fogadkozás.... Kár, hogy minden hétvégén megismétlődik :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik az oldalam :) remélem találtál rajta hasznos olvasnivalót.