2011. október 26.

Fokhagymás csiga

Túl vagyok a (második) véradáson, egy hősnek érzem magam. Minden véradó kapott egy virágot is (a csokin és a vízen kívül), ami azt hiszem korallvirág, de ebben azért nem vagyok 100% biztos. Legnagyobb ajándék mégsem a virág volt, hanem az a mondat, amit kisfiam mondott. 
Olivér ugyanis elkísért a véradásra, most így sikerült a gyermekelhelyezést "megoldani". De így legalább látta a vérszállító autót, elmondták neki, hogy miért böknek az ujjamba (vérszegénység ellenőrzés), szóval a folyamatot végignézte és végigkommentálta. Amíg bent voltam, addig kint rajzolgatott a folyosón, aztán pár perc után bejött megmutatni a műveket (így sikerült pár véradós kérdőívet is elhozni, bocsi). Ott aztán megnézett minden kütyüt, csodálkozott nagyokat. És amikor végeztünk, és beszálltunk az autóba, ezt mondta:
"Anya, büszke vagyok rád!"

Annyira jól esett :))) 

És most jöjjön egy fokhagymás csiga recept, amit nyugodt szívvel a gyermekbarát étel kategóriába tehetek, ugyanis a fiúknak annyira ízlett, abszolút nem volt gond, hogy fokhagymás. Mi sütőtökkrémleves után/közben ettük, de uzsonnára is nagyon jó egy pohár meleg teával.

A receptet Stahl Judit: Enni jó című könyvében találtam, egy picurkát módosítanom kellett rajta, mert se olajbogyó nem volt itthon, se elegendő rétesliszt :))





Hozzávalók:


  • 7 g szárított élesztő
  • 4 evőkanál + 3 deci meleg víz
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • fél evőkanál só
  • fél teáskanál frissen őrölt bors
  • 2 teáskanál cukor
  • 1 evőkanál apróra vágott friss rozmaring
  • 350 g rétesliszt
  • 100 g finomliszt
  • 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt
A töltelékhez:

  • 10 dkg puha vaj
  • 1 teáskanál só
  • 3-4 gerezd fokhagyma
A tetejére:

  • 1 tojássárga
  • 1 teáskanál víz

  1. A szárított élesztőt összekeverjük a 4 evőkanál meleg vízzel. Egy másik pohárban a 3 deci meleg vízhez hozzáadjuk az olívaolajat, a sót, a borsot, a cukrot és az apróra vágott rozmaringot.
  2. Egy nagy tálban összekeverjük a liszteket (előtte szitálhatunk és meg is langyosíthatjuk a lisztet, az élesztőnk értékelni fogja :)
  3. Dagasztógéppel a lisztet összekeverjük az olajos-élesztős folyadékkal, és simára dolgozzuk.
  4. Vékonyan kiolajozott kelesztőtálba tesszük a tésztát és meleg helyen duplájára kelesztjük (kb. 1 óra).
  5. Amíg a tészta kel, a puha vajat a sóval és a pépesre zúzott fokhagymával elkeverjük.
  6. A megkelt tésztát átgyúrjuk és kinyújtjuk. A kinyújtott tésztát megkenjük a fokhagymás vajjal.
  7. A megkent tésztát feltekerjük, majd éles késsel kb. 2 centis szeletekre vágjuk.
  8. A szeletkéket egy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és letakarjuk egy tiszta konyharuhával.
  9. 20 perc után megkenjük a csigákat vízzel hígított tojássárgájával és 20-25 perc alatt 170 fokon megsütjük.


Hétvégén újra fogom készíteni, szerintem..... :))) 20 darab lett belőle egyébként.



Enter your email address:


Delivered by FeedBurner

15 megjegyzés:

  1. milyen jó ötlet ez a fokhagymás csiga! eszembe nem jutott volna...

    édes volt a kisfiad ;)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon finom péksüti, tökéletes egy jó forró leves mellé:) Az olajbogyót én alapból kihagynám, mert én ugyan szeretem, de a többiek nem. Nagyon klassz dolog a véradás, csak sajnos én nem adhatok, egy jó ideje gondjaim vannak, szinte már nekem lenne szükségem vérre.

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörűek a csigáid! így még nem is ettem.
    A véradással kapcsolatban, megosztanék egy rossz tapasztalatot is:( Apám, 40 évig volt rendszeres véradó,ezzel több ember életét megmentette. Amikor szegény, Ő szorult betegsége miatt vérre, a család kellett menjen, ami számomra természetes, csak a vérellátóban,nem tetszett a hangnem, ahogy beszéltek velünk, kijelentették, hogy nincs és oldja meg a család!

    VálaszTörlés
  4. Sokan örülnek a vérednek - a szúnyogokon kívül:) -, bizony büszke lehet rád a kisfiad!!!
    A "stálos" csiga nálunk nagyon menő, mióta megjelent a könyv, fogyasztjuk!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jól néz ki és biztosan nagyon ízletes! Gratulálok a véradásodhoz! Többször adtam vért már én is sőt mikor műtétem előtte levették a vért majd műtét után vissza adták!Micsoda technikai megoldás ugye?:-)) Szép lett az új blogruhád!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tuti kis csigák, ezt is elmentem! Próbálgatom a tésztákat!
    Vért én is adtam már, jó dolog nagyon, főleg, ha a kisfiad még így meg is dicsért! :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon kelletik magukat ezek a kis csigák, véradni egyszer voltam eddig, de pozitív tapasztalattal távoztam, bár nagyon féltem tőle.

    VálaszTörlés
  8. Gratulálok a véradásodhoz, és a sütidhez! :)
    A véradás jó, és egészséges dolog. Nem is olyan régen még én is a vérellátónál dolgoztam, és szurkáltam a véradókat :DDD

    VálaszTörlés
  9. Gomba, köszi :)))

    Trollanyu, az olajbogyó már csak ilyen "megosztó" kaja...

    Heni, szívesen, remélem ízleni fog :)

    VálaszTörlés
  10. Márti, sajnálom, hogy rossz tapasztalatod volt. Itt nálunk kedvesek voltak, és minden "fázisnál" megköszönték a véradást. Persze bármi megtörténhet....

    VálaszTörlés
  11. Tiffanylda, nálunk is menő volt ez a csiga, pedig az elején tartottam tőle, hogy túlságosan fokhagymás lesz.

    Éva, köszi szépen :)) kedves vagy.

    Barbi, örülök, hogy tetszett.

    VálaszTörlés
  12. Kati, az elsőnél én is féltem picit :))))

    Csilla, kösziiiiiiiiii :)))) Nálunk nagyon kedvesek voltak a szúrkálók!

    VálaszTörlés
  13. Fontosnak tartom a véradást, annak ellenére, hogy én nem tudtam soha adni (de a családomban van aki igen) az állandó vérszegénység miatt! Kisfiad elismerése gondolom mindenért kárpótolt :)
    Nagyon szeretem az efféle harapnivalókat, főleg levesek mellé, tökéletes kiegészítés!

    VálaszTörlés